„…elcsodálkoztak azon, hogy a kegyelem igéit hirdeti.” (Lk 4,20)

Jézus Krisztus első lejegyzett nyilvános igehirdetése a názáreti zsinagógában komoly csodálkozást váltott ki hallgatósága körében. Beszéde lázadásnak számított, mert az ószövetségi és farizeusi ítéletes szavak helyett a Messiás fellépését jelző kegyelmet hirdette. Üldözni kezdték, szakadékba akarták taszítani a hatalom birtokosai.

Ébredés Romániában

A tofleai román pünkösdi gyülekezet évekkel ezelőtt erőteljes evangélizálásba kezdett, melynek eredményeként sokan – többnyire roma származásúak – tértek meg az Úr Jézushoz. A gyülekezet 2003-ban 200, 2004-ben pedig 300 embert merített alá. A gyülekezet 2008-ban már 1200 tagot számlált a 10000 fős településen. Egy lelkipásztor beszámolója alapján legutóbb már 450 volt a bemerítkezők száma. A Román Pünkösdi Egyházhoz tartozó roma gyülekezetek több városból is jelezték, hogy egy-egy bemerítés alkalmával akár 300 főt is alámerítenek. A bemerítendők minden esetben egy fél éves tanítás-sorozaton vesznek részt. A Romániai Pünkösdi Egyház 2002-ben hivatalos állami statisztikák szerint 324 462 tagot számlált, de azóta köztudottan több városban és településen gyülekezeti építkezések, plántálások kezdődtek el. Egyes vélemények szerint ma több mint 500000 tagot számlálnak. (Németi Zsolt – www.crpc.ro)

Pünkösdi, karizmatikus közösségekben sokszor elcsépeltnek tűnik erről a témáról beszélni. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy időről időre szükség van megerősíteni magunkat bibliai igazságokban, és szükséges megvizsgálni azt, hogy hogyan érnek célt és hogyan működnek ezek a gyakorlati életünkben. Az alábbiakban először röviden összefoglalom a szentlélek-keresztséggel kapcsolatos igei látásomat, majd a Szentlélekkel való betöltekezés áldásairól írok néhány Ige alapján.

1900-ban az Egyesült Államokban egy fiatal metodista prédikátor, Charles F. Parham azt gondolta, hogy valamit tennie kell az egyházért. Bizonyára – gondolta – az első századok keresztényeinek valami titkuk volt, amit ő és az egyháza nem ismer. 1900 októberében Parham elindult, hogy felfedje ezt a titkot; elhatározta, hogy bibliaiskolát nyit, ahol vezető és egyszersmind tanuló is lesz.

Charles Parham előtt világos volt az irány, amit tanulmányozni akart. Az elmúlt 50 évben sok protestáns fordult növekvő érdeklődéssel egy vallásos élmény felé, melynek napját és óráját is tudták; ez rendszerint megtérésük után rövid idővel történt. Némelyek második kegyelmi kitöltetésnek, második áldásnak, megszentelődésnek nevezték. Az élmény lényege mindig a Szentlélekkel való találkozás volt.

Amikor eljött pünkösd napja, mindnyájan együtt voltak. Mindnyájan, ráadásul a legnagyobb egyetértésben. Hetekkel korábban ugyanezek az emberek még azon vitatkoztak, hogy ki a nagyobb, pedig akkor még Jézus is közöttük volt. Most miért nem veszekszenek? Miért nem harcolnak a hatalomért, címekért, rangokért? Hol vannak az önző, földhözragadt elmékből kipattanó, de mennyei köntösbe bújtatott indulatok? Vagy hol van az a kard, mely bő 50 nappal ezelőtt egy fület választott el a fejtől? Talán csak idő kérdése, hogy ki és mikor rántja elő azért, hogy elsőséget szerezzen?

Kánikula, üdülés, strand, kikapcsolódás… és még sorolhatnánk mindazt, amit ez a hárombetűs szó eszünkbe juttat: nyár.

Családok tervezgetik előre a szabadságokat, mérlegelik az üdülési lehetőségeket, amelynek során számos tényezőt kell figyelembe venni. Az egyik, hogy sokak számára a nyári hónapok éppúgy munkával telnek, mint a téliek. A másik lényeges szempont, hogy megengedheti-e magának a család az üdülést, és ha igen, milyen keretek között.

„Ti pedig Krisztus Teste vagytok, és egyenként annak tagjai.” (1Kor 12,27)

Pünkösd a Szentlélek eljövetelének ünnepe, ami különösen kedves Közösségünk számára. Főleg a tűzzel, nyelveken szólással történő kitöltetést hangsúlyozzuk. Viszont ritkábban esik szó arról, hogy a Szentlélek nemcsak ezért jött el, hanem jelenlétével elindította a máig tartó munkáját, létrehozta az első Gyülekezetet, működteti, építi a Krisztus Testét. A Szentlélek eljövetele egy újabb, a legvégső szakaszba juttatta el Isten tervét. Éppen ezért hibás minden megközelítés, ami részterületeket emel ki, legyen az akár az evangélizálás, akár a lelki ajándékok, vagy bármely szolgálati ág kiemelése. Isten sokkal összetettebb munkát végez.

„Soha nem lehet olyan finoman írni, mint amikor a szív vezeti a tollat.” Spurgeon

Az Aranytoll-díjat egy független bíráló bizottság idén – 2008. évi munkásságára tekintettel – Cartoletti Norbert lelkipásztornak, az Élő Víz pünkösdi hitéleti magazin szerkesztőjének ítélte oda, aki számos jól sikerült publikációjával vívta ki az ítészek egyhangú elismerését. Norbert pünkösdhétfőn, az Országos Pünkösdi Konferencia résztvevői előtt vehette át az Aranytollat Ungvári Csabától, az Élő Víz Irodalmi Alapítvány képviselőjétől. Másfél évtizedes ismeretségünkre tekintettel, az elismerés okán kérdeztem a díjazottat.

2008. június 16-án azzal a szívbeli meggyőződéssel érkeztünk a kanadai Torontóba, hogy Isten nem mondott le az Első Szeretet Magyar Pünkösdi Gyülekezetről, és „nyitott ajtót” adott a testvérek számára a helyreállásra, megújulásra, szellemi növekedésre és az evangélizálásra. Meggyőződésünket az is erősítette, hogy elöljáróink – felismerve ezt az elhívást – támogattak, tanácsoltak és imádkoztak értünk, hogy Isten akarata bontakozzon ki életünkben és a gyülekezet életében.

Pillanatok alatt bejárta Közösségünket a hír, hogy imádkozzunk Matécsa Jonatánért (Johnyért), mert életveszélyes állapotban van. Jómagam hétfőn reggel kaptam a telefont, hogy súlyos autóbaleset érte, az intenzíven fekszik, a kocsi totálkáros és senki sem tudja, hogy mi lesz. Johnyval már régóta jó barátok vagyunk, így hirtelen sok minden átvillant bennem. Előtódultak a közös emlékek, a felejthetetlen poénok, és a gondolat, hogy talán ennyi volt? Feszült várakozás után este már reményteljesebb hírek érkeztek, hogy talán nincs is akkora baj, hogy az életveszély is elmúlt. Pár napnyi bizonytalanság után végül mindenki megnyugodhatott: Johny fel fog épülni.

Egy mondás szerint ha valaki nem profi még valamiben, akkor az zöldfülű. A testi-lelki környezetvédelemben még ilyen zöldfülűek vagyunk. Nekünk kell a környezettől védenünk magunkat, vagy a környezetünket kell védeni tőlünk?

2008 szeptemberében nagy örömmel értesültem Pintér Imre testvértől az oroszországi Mariföld fővárosában, Joskar-Olában tartandó finnugor ifjúsági konferenciáról. Kicsit félve bár, de végül egyedüli magyar jelentkezőként is vállalkoztam a 3000 km-es útra.

Június 9-én adott koncertet Budapesten Michael W. Smith, aminek leírásához jellegtelenek ezek a szavak, hogy jó, szuper, fantasztikus… Ez valami egészen más volt. Persze az is lehet, hogy a koncertet megelőző sajtótájékoztató volt rám túl nagy hatással és ennek fényében láttam mindent. A koncertbeszámoló előtt először azt mesélem el, hogy mi is történt a sajtótájékoztatón.

Kik is az inárcsi fiatalok? Ez egy igazán jó kérdés! Ha valaki ezt tavaly nyár elején kérdezi meg tőlem, a vezetőkön kívül mást nem nagyon tudtam volna említeni. De azóta volt egy közös gyerektáborozásunk és egy ifi táborunk, ahol lehetőségem nyílt megismerni őket. Ha még egyszer feltennék az előző kérdést, a válaszom most már ez lenne: Hát nem ismered?! Az egyik legklasszabb ifi csapat: összetartóak, pörgősek, játékosak, dinamikusak, és igen áldottak.

A Pünkösdi Teológiai Főiskola 30 végzős hallgatójának elérkezett tanulmányai megkoronázásának ideje, a záróvizsgákkal, amely magába foglalja szakdolgozatuk megvédését is. Idén először vizsgáztak azok a hallgatók, akik a bolognai rendszerben kezdték a teológiát. Ők együtt zárják tanulmányaikat azokkal, akik még a korábbi tanulmányi szisztémában kezdtek.