Beszélgetés Ján Lacho-val, a Szlovák Apostoli Egyház püspökével

Néhány hónappal ezelőtt az Élő Víz szerkesztőbizottsági ülésén arról beszélgettünk, hogy milyen jó lenne többet tudnunk az Európában élő pünkösdi testvéreinkről. Szinte alig van információnk a lengyel, az osztrák, a portugál, vagy más nemzet fiai között élő és munkálkodó pünkösdiekről. E gondolat mentén jutottunk el szlovák testvéreinkhez, pontosabban Ján Lacho-hoz, a Szlovák Apostoli Egyház püspökéhez.

János testvér, kérlek, beszélj egy kicsit magadról, családodról. Jól tudom például, hogy feleséged magyar gyökerekkel rendelkezik?

Mindenek előtt sok szeretettel köszöntöm az Úr Jézus Krisztus nevében a magyarországi testvéreket. Isten áldásainak teljességét, sok békességet, szeretetet és örömöt kívánunk nektek, mely a Golgota keresztjétől árad. Kívánjuk, hogy Közösségetek a reménység helye lehessen, Isten megoldásaink tárháza, hogy hatást tudjon gyakorolni a mai krízissel és szekularizációval súlytott társadalmunkban Isten által.

Ami minket illet, feleségemmel mindketten hívő pünkösdi családban nevelkedtünk, sőt, már az én nagyszüleim is „laikus” prédikátorok voltak. Szüleim Békéscsabáról, Zlatka szülei pedig Kiskőrösről költöztek Szlovákiába. A szlovák állam hívta őket, hogy térjenek vissza őseik, apáik otthonába, amelyet 280 évvel ezelőtt hagytak el, hogy az Alföldön munkát találjanak. Gyermekkorunktól fogva a gyülekezeti élet részesei voltunk, és ezáltal Isten igéjének befolyása alatt növekedhettünk. Ennek ellenére mindannyiunknak személyesen kellett döntést hozni az Úr Jézus követését illetően. Én 18 éves koromban döntöttem egy, az akkori állam által nem engedélyezett ifjúsági táborban. Feleségem, Zlatka, 12 évesen fogadta el az Urat egy imaalkalmon. Zlatkával immár 43 éve élünk együtt kölcsönös szeretetben és megértésben. Öt gyermeket neveltünk fel. Gyermekeink más és más személyiséggel rendelkeznek, így nem csak szeretetre, hanem bölcsességre is szükségünk volt nevelésük során. Isten kegyelmet adott nekünk arra, hogy az Úr félelmében tudtuk őket nevelni. Mindegyikük nevelése során voltak roppant nehéz pillnatatok, éppen ezért nem sajnáljuk az imádságban és karatkerük épitésével eltöltött időt. Tudtuk, hogy az életbeni példamutatás a legjobb nevelési módszer, és ezt egész életünkben igyekeztünk megvalósítani. Gyermekeink látták a szeretetetünket, a reggeli áhítatainkat feleségemmel, látták azt, ahogy kommunikálunk és döntéseinket hozunk a nehéz pillanatokban is. Ráébredtünk, hogy életünknek nyitott könyvként kell szolgálnia nem csak gyermekink előtt, hanem az emberek előtt is.

Hogy kaptál elhívást pásztori, majd később a püspöki szolgálatra?

Mikor 1966-ban egybekeltünk Zlatkával, a pozsonyi gyülekezetbe jártunk és az ifjúsági munkában vettünk részt. Később, 1972-ben az Úr elhívott minket ifjúságvezetőnek, majd e szolgálatunkat országosan is végezhettük. Sok áldásban részesülhettünk az állandó rendőri jelenlét ellenére is. Abban az időben a rendőrség megtiltotta, hogy gyülekezeti termünket használjuk az ifjúsági alkalmak megtatrására, így saját otthonunkat nyitottuk meg, ahol 12 éven keresztül tartottunk alkalmakat és szolgáltunk az ifjúság felé. Tudjuk, hogy az ige üzenete ugyanaz marad, de a metódusok változnak. Minden generáció keresi, hogyan tudja megszólítani a környezetében lévő embereket. Az, ami elegendő volt szüleinknek a misszió területén, már nem volt elegendő számunkra, és ami elegendő volt számunkra, már nem elegendő a mai fiatal generációnak. Nem szeretném aggodalmamat kifejezni a hangos zenével, vagy más kifejezési formákkal kapcsolatban, viszont fontosank tartom, hogy mindez szentségben, és az Úr félelmében történjen. Még elhívásom előtt egy proféciában kaptam Rudo Bubik testvértől, hogy a pozsonyi gyülekezet pásztora leszek. Mégis, csak 1986-ban vált nyilvánvalóvá Isten kétféle elhívása, ami abban nyilvánult meg, hogy nem csak az egyénnek, de a gyülekezetnek is szükséges felismerni Isten elhívását az elhívott emberben. 19 éven keresztül voltam a pozsonyi gyülekezet pásztora kissebb megszakítással. 2000-ben elhívást kaptam Egyházunk vezetőségébe. Szeretnélek bátorítani beneteket kedves testvéreim, hogy higgyetek a csodatevő Úrban, az élő Úrban, akinek hatalmában áll a száraz sivatagot termő mezővé és vizek forrássává változtatni. Méltó az Úr, hogy megszenteljük életeinket és az ébredés eszközeivé váljunk nemzeteinkben. 2004-ben pásztori szolgálatomat Zsolnai Pavol testvéremnek adtam át, aki akkor az ifjúságot vezette gyülekezetünkben, és ezáltal nyilt lehetőségem az egyház vezetői feledatainak ellátására.

Szolgálatodat még a csehszlovák időben kezdted. Milyen volt a szlovák pünkösdiek élete a függetlenedés, vagyis 1993. január 1-je előtt, és miben változott ezt követően?

A Szlovák Pünkösdi Egyház sok éven át üldöztetésnek volt alávetve, éppen ezért nem fejlődhetett; a pásztorokat folyamatosan kihallgatták, az ifjúsági munka folyamatosan szálka volt a hatalmi szervek szemében. Évente egyszeri keresztelés volt engedélyezve a szervek által és az is csak a Pöstyén (Pie<0x0161>tani) melletti Lehotán, amit a titkosrendőrség igyekezett ellenőrzés alatt tartani. Később a megkeresztelteket kihallgatták, de ennek ellenére a gyülekezet mindezt túlélte. Hálásak voltunk több prédikátorért, akik Magyarországról érkeztek, igy id. Fábián testvérért, Bozsóky testvérért, Makovei János, Kecser István, Fábián Attila, Telegdi József testvérekért és sokakért, mivel ez az idő a kölcsönös megismerés és áldásgyakorlás időszaka lehetett. A forradalom után a növekedés időszaka következhetett el. 5 gyülekezetünk és 570 tagunk mára már 30 gyülekezetté és 2200 taggá nőhette ki magát. Ehhez ha hozzá vesszük a gyermekeket és szimpatizánsokat, akkor elmondhatjuk, hogy 5000 fő látogatja folyamatosan alkalmainkat. A munka valóban előre nem várható tempóban kezdődött el: sátoros evangelizációk, börtönmisszió, iskolákban prevenciós előadások, különböző konferenciák, fesztiválok, tv és rádió adások és sok más társadalmi rendezvény. Együt dolgozunk továbbá a Szlovák Biblia Társasággal, a TWR-rel (Trans World Radio), a Jézust Mindenkinek szervezettel (Jeziš pre kazdého), az Evangelikál Szövetséggel (Evanjelickou aliancia), a Viva Network-kel, a Szlovák Büntetőintézetek Közösségével (SVP) és még sok más szervezettel.

Ha valaki megkérdezi tőled, hogy Közösségetek számára mi jelenti manapság a legnagyobb kihívást, mit válaszolsz?

A legutóbbi poprádi konferenciánkon megerősítést nyertünk abban, hogy egyházunknak a tevékeny jelenlét egyházának kell lennie. Egy olyan egyháznak, amely imádkozik, telve van Szentlélekkel és Isten erejével. Ennek az iránynak vannak specifikumai. Olyan egyház szeretnénk lenni, amely az elveszetteket megtalálja és szolgál feléjük, ezentúl szeretnénk gyülekezeteket alapítani a megtérők szükségletei szerint, amit bízunk, hogy az Úr megad.

Gondolom többféle missziós tevékenységet is folytattok. Beszélnél ezekről?

Nagyon fontosnak tartjuk, hogy az egyház imaélete erőteljesebb legyen nagyobb egységben és a Szentlélek teljességében. Szeretnénk minden 10000 lakost meghaladó várost elérni, a fiatal generációt a médián keresztül építeni és elérni. Igyekszünk az alapvető lelkigondozói feladatokat ellátni az egyházban a házicsoportok által. Fontos a tanítványság, az oktatás különboző formái, vezetők képzése és tananyagok készítése. Ugyanígy fontos a hazai és a külföldi misszió, valamint a szolgálat anyagi hátterének biztosítása. A múlt évben kezdtünk gyülekezetplántálást az NLI szervezettel karöltve. Az egyik legnagyobb kihívás az új munkatársak képzése. Nagy segítség ebben a besztercebányai (Banská Bystrica) UMB (Univerzita Mateja Biela – Bél Mátyás egyetem) egyetem, és a regionális bibliaiskolák, ahol a jövendőbeli munkatársainkat képezzük. Hiszünk abban, hogy vezetőkre is szükségünk van ahhoz, hogy az egyház növekedhessen.

Látásunk egyik pontja az otthoni és a külföldi misszió. A külföldi missziós tevékenységet csak nemrég kezdtük el, de Szerbiában, Romániában, Szlovéniában és Ukrajnában rendszeresen szolgálunk, ahol szorosan együttműködünk a helyi pünkösdiekkel. Anyagi segítséget nyújtottunk a cunami által sújtott területeknek. Jelenleg egy általunk kiküldött és támogatott házaspár tevékenykedik Indiában.

Szlovákiában a magyar és a roma etnikum a legnépesebb. A misszió szempontjából milyen kihívásokat jelent ez az Egyház számára?

A belföldi misszió valójában inkább a romák felé irányul. Ez a munka növekszik. Mára már két gyülekezetünk van, míg másik kettő indulás előtt áll. Kicsit kisebb mértékben irányulunk a magyarok felé és ebben a segítségünkre lehetnétek. Dolgozunk a társadalom megszólításán különböző rendezvényeken keresztül, továbbá szociális jellengű segítséget is nyújtunk, így például a „Samaritan purse” (28000 ajándékdoboz az állami gondozottaknak), de az egész társadalom felé is különböző prevenciós előadásokkal és koncertekkel szolgálunk, amit a Teen Challenge és az ACET keretein belül valósitunk meg. Nyáron ifjúsági táborokat rendezünk, és különböző rendezvényeket az ifjúság számára, mint példuál a Campfest tábort, ahol több mint 4000 fiatal gyűlik össze különböző gyülekezetekből.

A közelmúltban sajnos sokat romlott a szlovák-magyar viszony. Közösségetek gyülekezeteiben jelent-e problémát a különböző etnikumok egymás mellett élése?

Mi is tapasztaljuk a feszültségeket, de inkább csak a politikai extrémizmushoz és nem az emberekhez köthetően. A „hétköznapi” emberek nyugodtan és megértésben élnek falvainkban és városainkban. Gyülekezeteinkben nincsenek nehézségek, ami a nemzeti kisebbségek együttélését illeti. Felelőséggel gondolkodunk és cselekszünk a békésségért nemzetünkben és éppen ezért imádkozunk békességért a ti nemzeteteket és egész Európát illetően.

A magyar ifjúság nagy része külföldön vállal munkát, illetve tervezi a külföldi munkavállalást. Ezáltal némely gyülekezetünk igen nehéz helyzetbe került, vagy fog kerülni. Ti is ismeritek ezt a problémát, és ha igen, mit tesztek fiataljaitok otthon tartása érdekében?

Ismerjük ezt problémát, ami itt nálunk is egyre inkább teret nyer, de nem sokat tettünk ellene. Mindenkinek megadjuk a szabadságot, mivel tudomásul vettük, hogy sokaknak be kell töltenie családja szükségleteit. Más oldalról viszont folyamatosan figyelmeztetünk mindenkit a materializmus veszélyeire, és a kettészakadt családból adódó problémákra. Tudjuk, hogy a legjobb megoldás az élő és egészséges gyülekezet. Azt hiszem, a hazatérést elősegítheti a globális krízis, amit érzünk is.

Hogy látod az utódlás kérdését? Arra gondolok, hogy vannak-e olyan fiatalok az Egyházatokban, akik készek beállni a missziómunkába, a lelkipásztori szolgálatba, a közösségi terheitek vállalásába?

Örülünk, hogy sok a fiatal gyülekezeteinkben és lehetőséget adunk a növekedésre és a szolgálatra. Az utóbbi években vezetőképzőt indítottunk. Sok remek testvér és testvérnő növekedhetett fel. Sokan közülük mesterfokozatú teológiai képzésben vettek részt és mára már ők is képesek a gyülekezetvezetésére és hisszük, hogy a mi munkánk folytatására is. Éppen ezért jó páran közülük már részt vesznek az Egyházi Tanácsban (Rada Cirkvi), amely a legmagasabb szervezeti egységünk.

Ha jól tudom, több alkalommal is jártál hazánkban, sőt, prédikáltál is gyülekezeteink némelyikében. Milyen vélemény alakult ki benned rólunk, magyar pünkösdiekről?

Nem voltam túl sok gyülekezetben, így nincs átfogó képem. Azt tapasztaltam, hogy a magyar pünkösdiek ragaszkodnak hitükhöz és szeretik az Urat, keresik jelenlétét, akaratát a nemzetük és családjaik számára is.

Az Élő Víz olvasóinak lesz-e lehetősége arra, hogy a közeljövőben megismerkedjenek veled személyesen is valamelyik magyar gyülekezetben?

Ha meghívást kapok, szívesen eljövök és meglátogatom atyáim otthonát és gyülekezeteiteket is.

Befejezésül szeretném, ha az értetek való imádkozásunkhoz adnál számunkra némi támpontot. Kérlek, hogy néhány pontban fogalmazd meg imakéréseiteket.

Bizonyára nagy szükségünk van erre és örülünk, ha velünk együtt kéritek az Úr Jézust. Ha pár pontban kellene összefoglalnom, akkor imakéréseink a következők lennének: Bölcsességért, hogy Egyházunkat a szolgálat új dimenzióiba tudjuk vezetni. A szolgálattevők új generációjáért, akik a Szentlélek teljességében járnak. Új gyülekezetekért és az ébredésért Szlovákiában. Ébredésért Európában, nálunk és nálatok is. Weboldalunkon, a www.acsr.sk oldalon több információt találtok gyülekezeteinkről, a közelgő eseményekről és még sok más dologról.

Drága magyarországi testvéreink! Mennyei Urunk áldjon meg Benneteket, és adjon jó előmenetelt munkálkodásotokban, hogy Isten akaratát megvalósíthassátok hazátokban.

Fordította: Hozák Péter