Élő Víz

„Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek. Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket.” (Jer 29,11-12)

Az élet jelentősebb fordulópontjainál felidézzük a múltat tanulságaival, örömeivel és a jövőt, annak biztató és óvatosságra okot adó távlataival. Főszerkesztői tisztem utolsó vezércikkében megpróbálok én is valami hasonlót tenni, leginkább a reményteljes jövő képét szem előtt tartva.

Nyolc évvel ezelőtt izgalommal, bizonytalansággal és a megbízás felelősségétől kissé megrettenve vettem át az Élő Víz magazin vezetését. Akkor még nem tudhattam, hogy nyolc szép év áll előttem telve lehetőségekkel, örömökkel. Nem sejtettem, hogy a terhek tekintetében a jézusi ígéret beteljesedését élhetem majd meg: „az én terhem könnyű, az én igám gyönyörűséges”. Abba a sokak által áhított élethelyzetbe kerültem, amikor az ember azt teheti főállásban, amire egész addigi életében vágyott, amire mindig is készült. Én így voltam, vagyok az újságkészítéssel, a médiamunkával. Mivel a közösségi konfliktusokat alapvetően kommunikációs zavarnak tekintettem, ezért ezzel az eszközzel is igyekeztem azt feloldani. Egy ilyen zavar és feloldás szüleménye lett a Pünkösd.ma magazin, ami a Közösség legbelsőbb és legmélyebb kérdéseit feszegeti ma is. A közösségi összetartás jegyében indítottam útjára a Bibliaolvasó Naptárt és a legnagyobb vágyam teljesült akkor, amikor az Eleven Rádiót megalapíthattuk. A rádió működésének stabilizálódása idején fordult meg bennem először az, hogy elvégeztem, ami rám bízatott. Ez erősödött meg, amikor a Pünkösdi Teológiai Főiskola rektor-helyettesi feladatait vettem át, immáron a terhelhetőségem határait is érzékelve. Ekkor, két éve döntöttem arról, hogy 2009. végéig viszem az EPK média felelősségét, illetve ekkor vontam be a szerkesztői munkába Cartoletti Norbertet, aki ebben a feladatban tisztesen helytállt, így novemberben a laptulajdonos, EPK Országos Presbitériuma is bizalmat szavazott számára. Lapunk szerkezeti felépítése, munkatársi csapata, infrastrukturális feltételei alapján is reménykedhetnék a jövőben, de ennél nagyobb és erőteljesebb bizalmam van az Úrban, aki hiszem, hogy nem csak a fogság küszöbén, a nyomor szélén álló Izráelnek ígért reményteljes jövőt, hanem nekünk is.

Köszönettel, tartozom az Olvasónak, az EPK mindenkori vezetésének, munkatársaimnak, a távolabbról közreműködőknek most név szerint is megemlítve Földesi Zoltánnak és nyomdájának, akik hűségesen és odaadóan segítették munkámat.