Élő Víz

A bemerítkezési parancsot személyesen Jézus Krisztus adta

A bemerítkezési parancsot Jézus Krisztus adta a halálból való feltámadása után tanítványainak, illetve minden követőjének. „Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében.” (Mt 28,19) A bemerítkezés egy fizikai cselekmény, mellyel kifejezésre juttathatjuk hitünket és engedelmességünket Isten szavának, ugyanakkor bizonyságot tehetünk az ég, a föld és a föld alatt valók előtt is, hogy Isten gyermekei vagyunk.

Bemerítő János előtt is volt bemerítkezés

Már Bemerítő János fellépése előtt is létezett a bemerítkezés gyakorlata, ugyanis a pogányból lett zsidók már korábban gyakorolták a bemerítkezést. A pogányok is zsidóvá lehettek, ha elfogadták Izrael Istenét, a tíz parancsolatot és egyéb, a zsidóságra vonatkozó rendszabályokat, ugyanakkor mindezt egy szertartással, a vízalámerüléssel is kifejezték. Az alámerülés azt jelképezte, hogy a zsidó hitre térő megszűnt pogánynak lenni, a vízből való felemelkedés pedig kifejezte, hogy elindult az új, a zsidó hit szerinti élet. (Sematikusra egyszerűsítve: lemerül a pogány, feljön a zsidó, erősen fogalmazva: meghal a pogány, életre kel a zsidó. A mi esetünkben: lemerül a pogány, feljön a keresztény, meghal a bűnös ember, életre kel a hívő.)

Aki hisz, az merítkezzen be!

Az alámerítkezés megléte feltétele az üdvösség elnyerésének is. „Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül; a ki pedig nem hisz, elkárhozik.” (Mk 16,16) Ez alapján mindaz, aki hisz Jézus Krisztusban, annak be kell merítkeznie! Természetesen bőven lesznek a mennyben olyanok, akik nem hajtották végre Krisztus parancsát, de azok nem szándékos és tudatos megvetéssel utasították azt el, hanem más okok működtek közre életükben. Vagy nem ismerték meg az Úr eme parancsát, vagy körülményeik miatt maradtak le annak végrehajtásától. Mindenesetre másokat nem kárhoztathatunk, mert az ítélet Urunk Jézus hatalmában van, aki a szív szándékát is ismeri.

A Bibliában csak felnőttek bemerítésével találkozunk

A Bibliában nincs példa kisgyermekek keresztelésére, ugyanis csak felnőtt és döntésre képes emberek bemerítéséről olvashatunk (ApCsel 2,41; 8,12; 8,36-38; 9,17-18; 10,45-48). A csecsemők, a kisgyermekek még nem tudnak hinni, és életre szólóan dönteni sem képesek. A csecsemők megkeresztelése egyházi hagyomány, amely az egyén akaratlagos döntése és személyes hite nélkül történik, ezért Isten előtt keveset ér. Amiképpen a megtérés is személyes és akaratlagos dolog – amit nem dönthet el más helyettünk –, ugyanígy a megkeresztelkedés is. Isten felettébb tiszteli az emberi jogokat a szabadság, az akarat, a szándék, a döntés, cselekvés tekintetében; ugyanígy kellene az egyháznak is tisztelnie. Másfelől az ember is tisztelje Isten akaratát, ezért a keresztény egyháznak a Biblia utasítása szerint kell a bemerítkezést gyakorolni, s azt senkinek sincs joga megváltoztatni!

Maga Jézus Krisztus is bemerítkezett

Urunk Jézus bemerítkezésével főképpen azt fejezte ki, hogy Isten létére teljes mértékben magára vállalta az emberi sorsközösséget. Bemerítő János meglepődött az Úr ezen szándékán, ezért vonakodott Őt bemeríteni. Jézus azonban ezt monda néki: „Engedj most, mert így illik nékünk minden igazságot betöltenünk…” (Mt 3,15). Ebből természetességgel az következik, ha Isten Fia bemerítkezett, akkor nekünk is szükséges ezt az igazságot végrehajtanunk.

A helyes bemerítés teológiája

Az alámerítés, az Atya, a Fiú és a Szentszellem (Isten) nevébe történik. (Mt 28,19) Van egy csoport, amely a „Csak Jézus” ferde tanítást képviseli. Azt állítják, hogy az Atya-Isten és a Szentlélek-Isten nem külön személy, mert egyedül csak Jézus létezik. Ők helytelenül a „csak Jézus nevébe” történő bemerítést gyakorolják.

A félreértést elkerülendő, a bemerítkezéskor ajánlatos az alábbi megvallást gyakorolni, különös figyelemmel a „ba-be, ban-ben” ragokra is: „...bemerítelek téged, a Jézus Krisztus parancsa alapján; az AtyaIstennek, a FiúIstennek és a SzentlélekIstennek nevébe.” Azért nem „nevében”, mert „a Jézus parancsa alapján” merítünk a Szentháromság nevébe. Tehát; akképpen merülünk a Szentháromság nevébe, országába, hatalmába, oltalmába, mint ahogy belemerülünk a vízbe... Így is mondhatnánk: „…bemerítelek a Jézus nevében; az Atya, Fiú, Szentlélek Isten nevébe.

Teljes alámerülés

Bemerítéskor, teljes egészében el kell merülnie a testnek a vízben, mint meghaló a halálban. Amint tudjuk, az Újszövetség eredetileg görög nyelven íródott. A bemerítést jelentő eredeti görög szó a vízben való teljes elmerülést jelenti. A klasszikus görög irodalomban a „baptidzó” fogalma hadihajók elsüllyedésekor is használatos. Tehát: úgy elmerülni a vízben, mint ahogy lesüllyed a legyőzött hadihajó.

A bemerítés: halál, új élet és feltámadás

A bemerítés a Krisztussal együtt való meghalást is jelképezi. Jelenti az eddigi bűnös életünk halálát, ugyanakkor egy új, megszentelődő életre való feltámadást is: „A bemerítés által eltemettetünk Ővele együtt a halálba, hogy miképpen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképpen mi is új életben járjunk.” (Róm 6,4) Ennek a Krisztussal feltámadott új életben járó földi létnek további folytatása is van a megdicsőült örökéletre történő feltámadás ígéretével: „Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint vele eggyé lettünk, bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk.” (Róm 6,5) A bemerítkezésnek nincs „mágikus”, vagy babonás vallásos hatása

Sok vallásos ember azért keresztelteti meg csecsemőjét, hogy az nehogy pokolba jusson, „az ördög el ne vigye”, vagy éppen ne sírjon, beteg ne legyen. Mások pedig nem hisznek, de utánzásból, vagy a „biztonság kedvéért” merítkeznek be, hátha mégis van üdvösség…

Ezzel szemben, a bemerítkezés végrehajtása olyan szívből jövő engedelmes cselekmény, amely csak: hit, bűnbánat, megtérés, újjászületés esetén válik kézzel-szívvel fogható áldássá! (Apcsel 8,8-22) „Ezért a bibliai bemerítkezés: „nem a test szennyének lemosása, hanem a jó lelkiismeret keresése Isten iránt, illetve könyörgés Istenhez jó lelkiismeretért.” (1Pt 3,21)

Így tehát Krisztusba vetett hit nélkül csak csuromvizes lesz a bemerítkező, de tettének szellemi értéke nem lesz. Ezek nyomán csak azok merítkezzenek (merítkezhetnek) be, akik hisznek, megtértek, újjászülettek, és saját elhatározásra jutottak e parancs végrehajtására.

A BEMERÍTÉS

Hisszük, hogy miután Jézus Krisztus maga is bemerítkezett, a bemerítést mindenkori tanítványaira bízta. A bemerítés az újjászületés jelképe, a Megváltóba vetett hit szeretetből és engedelmességből fakadó gyümölcse, beiktatás a gyülekezet tagjainak sorába. Bemerítésben csak az részesülhet, akinek életében láthatók a megtérés gyümölcsei, aki Krisztusba vetett hitéről nyíltan vallást tesz, és a bemerítését önként kérte. A bemerítést Jézus rendelése alapján – az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében végezzük, az egész emberi test egyszeri vízbe való merítésével. (részlet az EPK hitelveiből)

A SZENTHÁROMSÁG

A SZENTHÁROMSÁG

Hisszük, hogy Isten: az Atya, a Fiú és a Szentlélek, e három örökkévaló személy tökéletes egysége. A Szentírásból tudjuk, hogy Isten halhatatlan, végtelen, mindenható, mindentudó, mindenek fölött való, mindig mindenütt jelenvaló, személyes szellemi valóság. Tökéletes lénye meghaladja emberi felfogóképességünket, egyedül méltó imádatunkra, szeretetünkre és engedelmességünkre.

Az Atya

A teremtő Isten, forrása, oka és célja minden létezőnek. Fenntartja és kormányozza a világmindenséget. Igaz és szent, irgalmas és könyörületes, jóságos és gondviselő. Ő a szeretet. Mindenható, mindenütt jelenvaló, mindentudó és bölcs.

A Fiú

A láthatatlan Isten képmása, az élő Isten egyszülött Fia. Valóságos Isten, aki az emberiség megváltása érdekében valóságos emberi testet öltött magára. A Szentlélek által fogantatott, és Szűz Mária szülte. Emberként élt, a bűn valóságos kísértését megismerte, de maga bűntelen. Tanítása, csodái, engedelmessége tanúsítják, hogy ő a megígért Messiás. Vállalta helyettünk a szenvedést s bűneinkért a kereszthalált. Megdicsőült testben támadt fel, és a Menny dicsőségébe tért vissza az Atya jobbjára.

Újra eljön a gyülekezetért hatalommal és dicsőségben, hogy megítélje a népeket.

A Szentlélek

Isteni személy, nem csupán hatóerő. Együttműködése az Atyával és a Fiúval nyilvánvaló a teremtésben, a megváltásban. Ő készítette elő a megváltást, Ő vonzza az embereket. Életadó, újonnan szülő, megszentelő és feltámasztó munkát végez. Ő vezet el minden igazságra.

Mit kell tudnunk a keresztségről?

1. Olvasunk a Bibliában mosakodásokról, amelyeknek alá kellett vetniük magukat az izraeliták halottak, bizonyos betegek és tisztátalan tárgyak megérintése után, hogy minden velük kapcsolatos tisztátalanságtól megtisztuljanak.

2. A prozelita-keresztséget azok vették fel, akik a nemzetek (pogányok) közül akartak a zsidósághoz tartozni. Ezt a Biblia nem említi, de más forrásokból tudunk róla.

3. Keresztelő János keresztsége a bűnbánatkeresztsége volt, és nyilvánosan történt, a Jordánba való alámerítés által. Előfeltétele volt a bűnök őszinte megbánása és a megtérés igaz szándéka. (János magát kiáltó szónak nevezte, az őutána jövő Messiás és Isten királyi uralma [országa] útkészítőjének.) Ugyanilyen értelemben kereszteltek egy időben Jézus tanítványai, amikor Jézus az Isten országa evangéliumát hirdette.

4. A keresztség, ahogyan az pünkösdtől kezdve mindmáig történik az Úr szavai szerint. (Mt 28,19; Mk 16,16)

A következőkben csak ezt a keresztséget tárgyaljuk.

Micsoda és mit jelent a keresztség?

Jelképes cselekmény, de több mint jelkép

A keresztség jelképes cselekmény, amelyet az újonnan született emberen, annak kívánságára, vízbe való alámerítéssel hajtanak végre. A megkeresztelendő ezáltal nyilvánosan vallást tesz arról, hogy Krisztussal együtt meghalt, eltemettetett és feltámadott. Ezáltal engedelmességben követi az Úr Jézus szavait, és egyidejűleg bizonyságot tesz arról, hogy vágyakozik a jó lelkiismeret után, azaz, hogy a bűnnek meghaljon, és Istennek éljen a Krisztus Jézusban.

Azt a tanítást, hogy a keresztség külsőleges végrehajtása a bűnök bocsánatát jelentené, éppúgy ki kell rekeszteni, mint a csecsemő-keresztség gondolatát.

Róm 6,3-11; ApCsel 8,36-38; 9,18; 10,47; 16,15.33; 22,16.

Olyan cselekmény, amely az Atyának, a Fiúnak és a Szentszellemnek nevében történik (Mt 28,19). Ezt csak újonnan született hivőn szabad végrehajtani (Csel 10,47).

Bemerülés

A keresztség szó jelentése a görögben bemerülés, alámerülés, de soha sincs meghintés vagy leöntés értelme. Jn 3,23.

A keresztségben az újonnan születés ellenképét látjuk, mint a „Jézus Krisztus halálába történt belekeresztelést (belemerülést)”, amely az egész embert megragadja, és ezt meghintéssel nem lehet kellőképpen kiábrázolni. Ez a hit által elfogadott bűnbocsánat és a bűnöktől való megtisztulás képe.

Szimbólumok

A keresztség szimbolikus jelentését több szempontból is érthetjük. Jelképezheti:

a) Az ítélet vizét, ahogy azt a Szentírás több helyen használja. (2Sám 22,17; 2Móz 14,27; Zsolt 69,2-3; Ézs 8,6-7.) Legerőteljesebben kifejeződik ez az özönvíz képében: 1Móz 7,14-24; 9,11.

b) A megtisztulás vizét. (4Móz 19,20; Jn 3,5; 13,5.10; 19,34; 1Jn 5,6-8; 1Kor 6,11; Ef 5,26; Ézs 4,3 új fordítás szerint: 4,4).

c) A sírba tétel képét. Így temettetünk el Jézus Krisztussal együtt a keresztség (bemerülés) által a halálba (Róm 6,4).

d) A megkereszteltnek a vízből való felmerülése a Jézus Krisztussal együtt való feltámadást és egy új élet kezdetét jelképezi (Róm 6,4; Gal 2,20; Ef 4,24).

Mi a céljuk az újszövetségi levelek szerzőinek a keresztségről szóló tanítás kifejtésével?

A bűnben maradás veszélye

Pál a Római levél 6. fejezetében a keresztség képében a bűnben való megmaradás veszélyét illusztrálja. Ez a kérdés: „Megmaradjunk-e a bűnben, hogy a kegyelem annál nagyobb legyen?” (1.v.) Válaszát: „Távol legyen”, a keresztségben vallott igazságokra való emlékeztetéssel alapozza meg. A keresztség jelentőségének megújított tudatosításával Pál szembeszáll azzal a veszéllyel, amely a bűn támadása miatt a hívő embert fenyegeti.

A törvényeskedés veszélye

Pálnak a Galatákhoz írt levele 3,27-28. versei szerint a galatákat az a veszély fenyegette, hogy a hamis tanítókra hallgatva visszatérnek a törvényeskedéshez, ez pedig a Krisztusról szóló bizonyságtételtől való eltérést jelentette volna.

Emlékeztetés

Pál a Kolosséiakhoz írt levél 2,8-12-ben arról írt, hogy itt az a veszély állt fenn, hogy bölcselkedés és emberi hagyományok üres csalása által a világ elemeinek zsákmányává lesznek. Ugyanakkor az is fenyegette őket, hogy csődöt mondanak a gyakorlati életben, és hogy elvesztik látókörükből a Krisztussal, mint annak a testnek a fejével való szoros kapcsolatukat, amelyhez mint tagok tartoznak. Ezért emlékezteti őket Pál, hogy a keresztségben eltemettettek és fel is támasztattak hit által.

Menekülés az ítélettől

Péter, az 1. levele 3,20-21-ben, amikor az Úr Jézusra, mint példaképre utal, Akit többek között Noé bárkájának ószövetségi képével ábrázol ki, amely által a hívő emberek megmentetnek Isten haragjától, Péter még zárójelben hozzáfűzi: „nem a test szennyének lemosása, hanem jó lelkiismeretért való könyörgés Istenhez.” Péter itt óv egy külsőséges felfogástól és attól a téves vélekedéstől, mintha a keresztség külső végrehajtásában valamiféle misztikus erő rejlene. Az ilyenféle, bibliailag tarthatatlan vélekedések könnyen akadályaivá lehetnek az evangélium terjedésének.

Feltétlenül szükséges-e a keresztség az üdvösséghez?

Nem. Mégis, ha valaki elhagyja a keresztséget, ez jele lehet annak, hogy vagy nem rendezett Jézussal, az Urával való kapcsolata, vagy vétkes tudatlanságban van az Úr akaratát illetően. Mindenki vizsgálja meg komolyan Isten előtt ezt a kérdést, azok is, akik a gyermekkeresztséghez ragaszkodnak. A Szentírásból világosan kitűnik, hogy a csecsemőkeresztség nem tekinthető bibliai értelemben vett keresztségnek, s ezért a hivő későbbi keresztségét sem tarthatja senki újrakeresztelésnek. A Szentírás sehol sem említi a csecsemőkeresztséget, amelyet feltehetően csak Kr. u. a. 2. században vezettek be.

Vezérfonal a Szentírás tanulmányozásához című könyv alapján.