Élő Víz

„…és kedvelte őket az egész nép…”

„Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá. Napról napra állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben; dicsérték az Istent, és kedvelte őket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel.” (ApCsel 2,44-47)

„Továbbra is kritikus az árvízhelyzet Borsod megyében, a legnagyobb veszélyben Edelény van. Igaz, ma reggelre 2-3 centimétert apadt a Bódva vízszintje. Éjszaka bordás megtámasztással erősítették meg a gátat, a töltés az éjszaka bírta a víz terhelését, de azt nem tudni, hogy meddig, a vízszint ugyanis még napokig ilyen magas marad. A helyzetet nehezíti, hogy Edelényben és környékén folyamatosan esik az eső. A védekezés erőit ma már a Hernádra koncentrálják, mivel a következő órákban Ócsanálosnál tetőzik a folyam.” (2010. május 19. szerda, InfoRádió)

Miközben Európa lakossága egyre csak fogy és öregszik, az iszlám országok megdöbbentő népességi mutatókat produkálnak: az 1900-ban feljegyzett 150 millióról létszámuk az ezredfordulóra 1.2 milliárdra emelkedett, ám napjainkban már 1.6 milliárdnyian vannak. Meglehetősen nagy kihívást jelent ez a világ, de Európa keresztényei számára is. Miközben vannak, akik életüket is készek feláldozni az evangélium muzulmánok közötti terjesztéséért, talán nem árt, ha mi is tájékozódunk. Megkértük Szalai Andrást, az Apológia Kutatóközpont vezetőjét, hogy körvonalazza számunkra az iszlámmal és a Koránnal kapcsolatos fontosabb tudnivalókat. A cikk aktualitását hadd támassza alá még egy adat: Brüsszelben 2001 óta a legtöbb újszülött fiú a Mohamed nevet kapja.

Hatszáz-milliónál is több pünkösdi-karizmatikus ember él ma bolygónkon, és ez a szám napról napra növekszik. Olyan emberekről van szó, akik megváltozott életükről készek bizonyságot tenni rokonaiknak, munkatársaiknak, ismerőseiknek, vagy éppen az orvosi rendelő padjaira lehuppanó, máskor az utcákon kóborló megkeseredett, nemegyszer életkedv nélküli ismeretleneknek. Hívők milliói borulnak térdre napról napra, hogy bizonyságtételükhöz a Szentlélek erejét kérjék. Én is ezt az erőt kérem, mert hiszem, hogy az efézusiak felé hangzó bátorítás számunkra is időszerű: „Teljesedjetek be Szentlélekkel!” (Ef 5,18)

Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek! (Fil 4,4)

Néhány héttel ezelőtt gyakran hallhattuk, olvashattuk az újévi jókívánságokat. Abban, ahogy másnak boldogságot, örömöt kívánunk, benne van saját vágyunk is: szeretnénk többet a boldogságból, örömből magunk is. Nincs ebben semmi rossz, természetes törekvésünk ez, ami összhangban van Isten szándékával, hiszen ő teljes életet szánt az embernek, és ez öröm nélkül elképzelhetetlen.

A történelem során a legkülönbözőbb elképzelések láttak napvilágot Jézus Krisztusról. A középkori festmények ábrázolásai, majd a naív művészek alternatív elképzelései, de a szőke hajú, „árja” Jézus képek is mind egy-egy történelmi helyzet és közhangulat Jézusra kivetítései.

A végidők iránt megújult érdeklődés tapasztalható szerte a világon. Jelzik ezt olyan világi filmek, sorozatok, mint pl. Millennium (1995) az Armageddon (1998) vagy az Antikrisztus (2009), melyekhez a címet a bibliai végidőkhöz kapcsolódó kifejezésekből kölcsönözték az alkotók. Még inkább mutatja ezt, Tim LaHaye és Jerry B. Jenkins: Left Behind (Hátrahagyottak) című nagyszabású regénysorozatának tartós sikere. Az első kötet 1995-ben jelent meg, amit további 15 követett összesen több mint 6800 oldal terjedelemmel. 1998-ban az első négy kötet egyszerre nyerte el a New York Times bestseller toplistájának első négy helyét. A 2002-ben megjelent 10. kötet már megjelenésekor a toplista első helyezettje lett. A sorozatból összesen több mint 68 millió kötetet adtak el. Időközben Left Behind: The Kids (Hátrahagyottak: A gyerekek) címen kijött az ifjúsági változata a sorozatnak 10–14 évesek számára 40 kisebb kötetben összesen hasonlóan közel 7000 oldal terjedelemmel. Három egész estés film készült a könyvek alapján 2000-ben, 2002-ben és 2005-ben, amelyeket filmszínházakban vetítettek, de kiadtak VHS szalagon és DVD-n is. 2006-ban számítógépes játékként is piacra dobták a történetet, amit interneten többfelhasználós környezetben lehet játszani. A Time magazin idézi Jerry Falwell baptista tv-evangelistát, aki szerint a Left Behind „kereszténységre gyakorolt hatása alighanem nagyobb, mint bármely más könyvé a modern időkben, leszámítva természetesen a Bibliát.” Bár Magyarország tekintetében ez az állítás minden bizonnyal túlzás, de hazánkban is sok gyülekezet és hívő figyelmét keltette fel az elragadtatás bibliai gondolatának ez a feldolgozása. Nem csoda, hogy Közösségünkön belül is sokan szeretnének tisztán látni az utolsó idők eseményeivel kapcsolatosan.

Gondoljunk egy első osztályos kisdiákra, aki nagy gonddal és igyekezettel elkészíti a tőle telhető legjobb rajzot, ám a szigorú tanár úr fölé magasodva kiszakítja azt a kezéből és apró darabokra tépi.¹ Az ember szíve összeszorul az ilyen történet hallatán, és a szereplők ismerete nélkül rögtön elítéljük a szigorú tanárt és az ismeretlen diák pártjára állunk. Miért? Mert igazságtalan ez a magatartás, mert senkivel nem lehet így bánni – érvelünk. Pedig lehet. Mert azonosítsuk csak be a történet szereplőit: a kisdiák maga az ember, a szigorú tanár pedig a halál, aki korra, nemre, vallási és egyéb hovatartozásra nem tekintve évezredek óta lerombolja azt, amit mi nagy üggyel-bajjal felépítünk. Ennek ismeretében csoda, hogy a mai ember nem szeret, nem akar a halálról beszélni?

(Halál, haldoklás, gyász és vigasztalás)

Az embert mindig is foglalkoztatta az elmúlás kérdése, de az eltelt évezredek során megvalósult tudományos és technikai fejlődés sem tudott minden ember számára megnyugtató választ adni. Sokan kutatják a hosszú élet titkát, de ahogy a földi létünknek van kezdete, úgy elér bennünket a vége is. Keleti filozófiák és vallások hirdetik a reinkarnációt, Isten Igéje viszont azt tanítja: „…elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik”. (Zsid 9,27) A Biblia két emberről tudósít, akik nem kóstolták meg a halált: Énók (1Móz 5,24) és Illés próféta (2Kir 2,11).

„Bizonyos értelmezések szerint a gondolkodás az »agy nyelve«”.

Kedves Olvasó! Az alábbiakban a gondolkozásról írok, néhány dolgot éppen csak megérintve, másokat kicsit bővebben kifejtve. Bevezetésként szeretnék leszögezni két bibliai igazságot. Először is azt, hogy Jézus ismeri minden gondolatunkat. Máté ezt írja: „Jézus pedig, mivel ismerte gondolataikat, ezt mondta: „Miért gondoltok gonoszt szívetekben?” (Mt 9,4) A másik igazság pedig az, hogy vétkezni gondolatokkal is lehet. A Példabeszédek könyve mondja: „A balgatag dolognak gondolása bűn…” (Péld 24,9 – Károli).

A napi alapvető létfenntartáshoz szükséges javakat nélkülözők szegények. A hozzájuk való viszonyulást vagy saját helyzetünk értékelését meghatározza az, hogy mit tekintünk a Biblia ma is érvényes tanításának. Az alábbi rövid áttekintésben egy biblikus álláspont kialakításában kívánok segítséget nyújtani.

„A szegények mindenkor veletek lesznek…” (Mk 14,7)

Vitathatatlan, hogy néhány év óta, ha valaki a szegénységről kezd beszélni, Kongó jut az eszembe. A Béres János testvér útjairól készült filmek mély hatást gyakoroltak rám, s talán nem vagyok ezzel egyedül. Úttalan utak, undort keltő műtőszoba, a betegek sebei körül keringő legyek no és a leprás gyülekezet. A sokszor hiányos végtagokkal, vagy vakon is Istent dicsőítő gyülekezet. Ilyen és ehhez hasonló képek jelennek meg előttem.

Pünkösdi, karizmatikus közösségekben sokszor elcsépeltnek tűnik erről a témáról beszélni. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy időről időre szükség van megerősíteni magunkat bibliai igazságokban, és szükséges megvizsgálni azt, hogy hogyan érnek célt és hogyan működnek ezek a gyakorlati életünkben. Az alábbiakban először röviden összefoglalom a szentlélek-keresztséggel kapcsolatos igei látásomat, majd a Szentlélekkel való betöltekezés áldásairól írok néhány Ige alapján.

Amikor eljött pünkösd napja, mindnyájan együtt voltak. Mindnyájan, ráadásul a legnagyobb egyetértésben. Hetekkel korábban ugyanezek az emberek még azon vitatkoztak, hogy ki a nagyobb, pedig akkor még Jézus is közöttük volt. Most miért nem veszekszenek? Miért nem harcolnak a hatalomért, címekért, rangokért? Hol vannak az önző, földhözragadt elmékből kipattanó, de mennyei köntösbe bújtatott indulatok? Vagy hol van az a kard, mely bő 50 nappal ezelőtt egy fület választott el a fejtől? Talán csak idő kérdése, hogy ki és mikor rántja elő azért, hogy elsőséget szerezzen?

Ha a cím az Olvasókat az országot válságba lavírozó, aztán onnan most kivezetni szándékozó politikusok egymásnak és önmaguknak is ellentmondó programjaira emlékezteti, megnyugtatok mindenkit, most nem ilyen „azt sem tudom mit csináljunk”-ról lesz szó!

Az utolsó vacsora, Jézus elfogatása, kereszthalála és feltámadása mind a zsidó húsvét, a Pészah ünnepköréhez kapcsolódik. Az események jobb megértéséhez szeretnék néhány háttér-információval szolgálni. Az ünneppel kapcsolatos hagyományok nagy része már a Krisztus előtti korban kialakult. Ezeknek a nyomait megtaláljuk az evangéliumok leírásaiban is. Az ünnepi szokások ismerete, egy kicsit közelebb visz minket a zsidó lélek megismeréséhez is.

Hetekkel ezelőtt több forrásból is kaptam egy üzenetet David Wilkerson aláírásával, melyben arról van szó, hogy csapás fogja érni New York városát és a világ számos megapoliszában zavargások fognak kitörni. Néhány nappal később szintén e-mailben valaki felhívta a figyelmem egy városi televízióban elhangzott riportra, melyben arról beszélgettek a felek, hogy a zsidóság mennyire elárasztotta, tönkreteszi, kézben tartja nem csak hazánkat, de az egész világot is. Ezeken kívül hallottam gyülekezetekben kevergő próféciákról, melyek megosztják, megsebzik a testvériséget. A közelmúltban tehát sokféle hatás ért, melyek arra késztetnek, hogy a magam szemszögéből nézve értékeljem a körülöttünk zajló eseményeket.

Amikor a hit fogalmát próbáljuk meghatározni, leggyakrabban az a gondolat játszódik le bennünk, hogy ha valamit kérünk, azt megkapjuk. Ez lehet a hit. Ha a kérésre nem jön („jó”) válasz, akkor mondjuk azt, hogy bizonyára kevés volt a hitünk. De vajon tudjuk-e, mit is jelent valójában az Isten szerinti hit?

A hit bibliai megjelenési formái rendkívül szerteágazóak. Rövid, a teljesség igénye nélküli áttekintéssel kívánok kedvet adni az Olvasónak a téma további tanulmányozásához.

„Erősen állsz-e még mindig a te feddhetetlenségedben?” (Jób 2,9)

Ahogy telnek az évek, valahogy egyre jobban megragad Jób könyve, és valahogy egyre több üzenetet hallok meg belőle. Egyre élesebben jelenik meg előttem az az ember, aki egykor kelet leggazdagabbja, Isten dicsekvésének tárgya volt, s aztán egy szempillantásnyi idő alatt először sajnált, majd megvetett nincstelen lett. Vegyük szemügyre most az ő történetét, s azon belül is egy kérdést, melynek aktualitása 2009-ben is elvitathatatlan.