Élő Víz

Ki az, aki nem tud azonosulni Ady eme gondolatával? Azt hiszem, nincs ilyen ember. A teremtés koronája, a szabad akarattal rendelkező, olykor nagyra törő, ám mégis törékeny ember egyik alapvető szükséglete, hogy szeressék. A „Szeress engem Istenem" című vers egyik sora így hangzik: „Szeress engem, mert jaj utálnak, s olyan jó szeretettnek lenni." A karácsony környéki tapasztalataink mutatják, hogy még a nem utált, „csak" mellőzött, vagy szeretetet, törődést nem kapó emberek is sokszor lelki betegekké válnak. Sajnos, nem ritka a depressziós eset, illetve az öngyilkosság ezekben a napokban. Az ember szeretetre, megbecsülésre, megértésre vágyik. Noha világunk, sajnos, egyre durvul, mégis vannak pozitív élményeink, akár a közelmúltból vagy korábbról. A szép emlékek felidézése jó érzéssel töltheti el az embert, de nem elegendő a mai vagy holnapi szeretet-igényünk betöltésére. Ennek hiánya akkor a legkínzóbb, amikor melegség helyett ridegség vesz körül bennünket. Ezt érezhette Ady is egy bizonyos szituációban, amikor „Az Úr érkezése" című verset írta. Idézem: