Élő Víz

„Részegen táncoltak, én pedig ott ültem magamban, és azon gondolkodtam, hogy mit keresek én itt?”

Az EPK Országos Titkárságán két évvel ezelőtt fogtunk először kezet. A rövid bemutatkozás és beszélgetés végén meg is állapodtunk arról, hogy még találkozunk egy beszélgetésre. Robert Thiessen tizenhét éve él családjával együtt Magyarországon. Itt dolgozik, egyetemi tanár, de ennél magasabb rendű cél vezérelte az ideérkezését, miközben a tavalyi tanév értékelése szerint a tanszék egyik legjobb oktatója lett. 2006. szeptember 6-án, délután beszélgettünk ott, ahol először is találkoztunk.

Szerdi Szilárd ás Anett három évvel ezelőtt, alighogy befejezték a teológiát és házasságot kötöttek, gyülekezetalapítói szolgálatba kezdtek a hírös városban, Kecskeméten. Szilárdot közben lelkipásztorrá avatták fel, és 2004-ben a kicsiny közösség önálló gyülekezetté alakult. Életükről, elhívásukról és az úttörő munka szépségéről és nehézségeiről beszélgettem velük, hangulatos kecskeméti lakásukban.

Urbán Károly és Mária a „prófétás mozgalomban" találkoztak

2004 áprilisában találkoztam egy régi, számomra titokzatos előfizetőnkkel. Őszintén szólva nem tudtam semmit a Kanadában élő Carlo Urbánról, egyszerűen kíváncsi voltam rá. Magyarországi látogatása alatt Kalocsán találkoztam vele Bálint Miklós otthonában.

Durkó Eliánát többen ismerhetitek sportolói múltja miatt. 100 m és 400 m gátfutásban junior országos bajnok. Elért eredményei alapján ösztöndíjat nyert az észak-amerikai University at Albany-ra, ahol amellett, hogy az egyetem színeiben fut, Business Administration szakon tanul. Most jól megérdemelt nyári szünetét tölti itthon, ahol egy edzés előtt szívesen szakított időt arra, hogy kérdéseimre válaszoljon.

Ki van az „Ez az a nap!” mögött?

Öt évvel ezelőtt a Messiáshívő Zsidó Fesztivál szervezői összedugták a fejüket, hogy ki lehetne az egész program arculatának kialakítója. És akkor bekerült a „kalapba" egy név, László Viktoré. A Kérügma kiadót jegyzi, jól tud fotózni, talán művészi szinten is, és katolikus. Ennyit tudtunk az előéletéről. Aztán kiderült, hogy a katolikus karizmatikus Új Jeruzsálem közösség egyik vezetője is. Úttörő munkát végez egyházán belül, jól kommunikál, és szereti a könnyed stílusú keresztény zenét. Részt vesz a Pásztorkörben, amelynek akkor még nagyobb szerepe volt, mint ma.

Kedves Csaba, lapunk szerkesztősége és a magam nevében is szeretettel gratulálok az Aranytoll díjhoz. Mi, akik együtt dolgozunk veled, látjuk, hogy milyen gonddal, felelősségérzettel, szeretettel irányítod, szervezed ezt a sokrétű munkát. Tudjuk, hogy időt, energiát nem kímélve fáradozol minden nagy és apró kérdés megoldásán, őszintén örülünk a szép elismerésnek. Az olvasót minden bizonnyal főleg az eredmény érdekli, azaz a kész újság. Ám ilyen alkalmakkor szeretnénk megismerni a kitüntetett életútját, az Úrral való találkozás mikéntjét, szívesen bepillantanánk a pályaválasztás, az újságíróvá válás rejtelmeibe, s feltennénk néhány kérdést a lappal, a munkatársakkal kapcsolatban.

„Sokféle szándék van az ember szívében, de csak az Úr szándéka valósul meg.” (Péld 19,21)

Március elsõ napján találkoztam az Evangéliumi Pünkösdi Közösség elnökével, Fábián Attilával. Rendszeres olvasóinkban felmerülhet a kérdés, hogy miért is kell megszólaltatni azt, aki már hivatalból is annyiszor megnyilatkozhat az Élõ Víz hasábjain. Több éves ismeretség és együtt töltött szolgálat után sem álltak össze bennem Fábián Attila életének mozaikjai. Több részletet hallottam, de kíváncsi voltam arra, hogy ezek hogyan illeszkednek egymásba. A riportban egy vezetõ portréja rajzolódik elénk, egy fordulatokban bõvölködõ élet. Talán a fenti igei idézet is talán jól illik erre az életútra, amely néhány évvel ezelõtt az Országos Közgyûlés plénuma elõtt az elnöki beszámoló mottójaként hangzott el riportalanyom szájából.

Valamikor a nyolcvanas évek közepén a budapesti Keleti pályaudvarnál egy kedves, idősödő hölgy a Gyógyászati Segédeszközök Gyárát keresve megkérdezett egy járókelőt, hogy merre találja a Dózsa György út végét. A tájékoztatás szerint „itt van egy megállóra". Felszállt tehát a hetes buszra, és az első megállónál elérte a Dózsa György utat. Minden házat tüzetesen megnézett, minden cégtáblát elolvasott, de nem találta a gyárat. Talált viszont a 7-es számnál egy táblát, ami felkeltette érdeklődését. A tábla egy pünkösdi gyülekezetet jelzett a belső udvarban.

Bálint Miklós hazatért Kanadából, és újból a kalocsai gyülekezet lelkipásztorává avatták. Ezek kapcsán beszélgettem vele.

Megtérésed néhány epizódjának én is tanúja lehettem. Az bizonyos, hogy hívő életutad első lépéseiről való beszámolódat nem kezdheted így: „Hívő szülők gyermekeként a gyülekezetben nőttem fel." Hogy is indult a te történeted?

avagy végre valaki, aki nem a visszapillantó tükörből vezet

Ez volt az első benyomásom Ferihegyen, amikor David Wilkerson 72 évesen magyar földre lépett, és egy héttel később, amikor visszarepült New Yorkba, ez már meggyőződéssé érett bennem.