A címbeli mondatot egy, a filmkészítés lehetőségeivel kapcsolatos tanulmányban olvastam éppen akkor, amikor egy lánclevelet kaptam, illetve egy lapunkban is érintett gyülekezeti jelenségen gondolkodtam. Hadd kezdjem mégis egy személyes történettel.

Konferencia Sacramentóban

Május 23-25 között Tavaszi Testvéri Találkozót tartottak a sacramentói Új Élet Magyar Gyülekezetben, melyre az észak-amerikai magyar gyülekezetek testvérisége kapott meghívást. A találkozó vendég igehirdetője Béres János testvér, az isaszegi gyülekezet lelkipásztora volt. Varga Ilona testvérnő a következőképp számolt be az összejövetelről: „A dicsőség és a hála egyedül az Úré a mi Istenünké! A sacramentói konferencia nagyon áldásos volt, szinte érinteni lehetett az Úr köntösének peremét. Vendégszolgálóink – köztük Béres János Isaszegről – bölcsen bontották ki az Istennel és emberrel való közösség témáit. Az alkalmakat énekek, versek, bizonyságtételek díszítették. Akinek volt szomjúsága, annak adott az Úr felüdülést a mennyei vizekből.”

Néhány igei gondolat azoknak, akik hosszabb-rövidebb ideig elhagyatottnak érzik magukat

Aki alkotott, az a férjed

„Ne félj, mert nem vallasz szégyent, ne pironkodj, mert nem ér gyalázat! Ifjúkorod szégyenét is elfelejted, özvegységed gyalázatára nem emlékezel többé. Mert aki alkotott, az a férjed, akinek Seregek Ura a neve, és aki megváltott, az Izráel Szentje, akit az egész föld Istenének hívnak. Mint elhagyott és fájó lelkű asszonyt, megszólít téged az Úr.” (Ézs 54,4-6)

Ez az igeszakasz, közvetlenül a messiásról szóló prófécia (Ézs 53) után következik, és a választott népnek szól. A prófétai kép azonban kifejezi Istenünk viszonyát az özvegyekhez, az elhagyottakhoz és az egyedülállókhoz is. A következő sorokban egy-egy ige kapcsán figyeljük meg Isten hozzáállását.

„Hanem vesztek erőt, minekutána a Szentlélek eljön reátok…” (ApCsel 1,8)

Falra mászók, reszketősök, rajongók. Idősebb pünkösdi testvéreim még emlékezhetnek olyan pillanatokra, amikor az imént felsorolt jelzők valamelyikével illették őket hitük, hitgyakorlatuk miatt. Sőt, olyan esetekről is tudok, amikor a gyülekezetbe vonuló hívőket kövekkel dobálták meg, vagy az imateremben összegyűlteket botokkal felfegyverkezve várták az épület előtt. Azóta nagyot változott a világ. XVI. Benedek pápa Brazil útja során a következőket mondta a Brazil Püspöki Konferencia Elnökségének tagjai előtt: „Éljük meg a pünkösdisták dinamizmusát. Nem akarjuk, hogy maguk mögött hagyjanak bennünket Krisztus és a Szentlélek iránti szeretetükben. Nekünk kell még jobban kimutatni örömünket, hogy meg vagyunk váltva, hogy ismerjük az Urat. Át kell adnunk örömünket, hitünket és azt a képességünket is, hogy kölcsönösen segítjük egymást a mindennapi evangelizálásban.” 1

Ez a kifejezés, hogy kincs a mennyben, többször előfordul főleg a Máté evangéliumban magától Jézus Krisztustól. Az egyik alkalommal a hegyi beszédben, ahol azzal az ellentétpárral együtt hangzik el, hogy ne gyűjtsünk kincset a földön, ahol az időleges, hanem a mennyben, ahol örökké megmarad (Mt 6, 19-21). A másik egy emlékezetes beszélgetés alkalmával, amit mi a gazdag ifjú történetének nevezünk, ahol Jézus a mennyei kincs feltételének a vagyona szétosztását, és az Ő követését jelölte meg (Mt 19,21). Egy példázatban is beszél arról, hogy a mennyek országa olyan, mint a szántóföldben elrejtett kincs, amit ha megtalál az ember, örömében elad mindent, hogy megvegye azt a földet (Mt 13,44). E három igehely alapján egyértelműen leszögezhető, hogy mennyi kincset a földi dolgokról való lemondással, illetve az ahhoz való kötődés megtagadásával lehet szerezni.

Nagy ellenségünk a magányosság. „Nem jó az embernek egyedül lenni”, mondja az Úr (1Móz 2,18). Bizony nem jó. Ennek ellenére igen magas azoknak a száma, akik – átmenetileg vagy véglegesen – magányosságra kényszerülnek. Lássunk néhány ilyen helyzetet:¹

Igei bizonyságtételre készülve a 62. Zsoltár egy része ragadott meg. A gondolatok kapcsolódása és rendezése alkalmával részeire bontottam a zsoltár egymást követő verseit. A 10. vers így szól: „Csak pára az emberek élete, hazug látszat a halandóké. Ha mérlegre kerülnek, a páránál is könnyebb mindegyik.”

„Vidám család vagyunk.”

Egy hallgatag, 12 éves nyúlánk fiú lépte át hat évvel ezelőtt a kiskőrösi pünkösdi gyülekezet küszöbét. Édesapját gyászolta, akit egy gyors lefolyású, súlyos betegség ragadott el tőle és húgaitól, az akkor nyolc éves Szilvitől és tíz éves Edinától. Édesanyja, Zsuzsa nehéz időket élt meg akkoriban. Három kisgyermekkel maradt egyedül a nevelés, a gazdálkodás minden terhével együtt. Dávid közöttünk nőtt fel. Megtért és megbízható ifjúvá lett, míg húgai és édesanyja is aktívan részt vesz a gyülekezeti alkalmakon. A háta mögött és a szemébe mondva is velem együtt sokan csodálják derűjét, erejét és következetes istenhitét. Miután egy vasárnap délután körbenéztük ízléses kertes házukat, otthonuk nappalijában kezdtük a beszélgetést.

2008. április 6-án a paksi pünkösdi gyülekezet ünnepelt. Nem az évek múlása előtt tisztelgett, hanem a gyülekezetalapító házaspár példamutató szeretet-szövetsége volt a középpontban. Korvin János és felesége, Weller Katalin ünnepelte 60. házassági évfordulóját, gyémántmenyegzőt ültünk. A család már előző nap találkozott és ünnepelt, vasárnap a szertartás egyházi része következett minden ehhez szükséges kellékkel együtt. Az ünnepélyes, sorfalak közötti bevonulást követően köszöntések és szívmelengető megemlékezések hangzottak el családtagoktól, rokonoktól, és a gyülekezet részéről. Pintér Imre igehirdetése a szövetségről szólt. Az ünnepi istentiszteletet pedig egy fogadás zárta, amelyen szerettem volna beszélgetni a párral, de élettörténetük annál sokkal gazdagabb, minthogy egy élénk asztalközösség mellett elmondható lett volna, hisz az egy gyülekezet és egy egész család története is egyben. Legifjabb lányuk, Hédi beszámolója alapján készült az alábbi „gyémántrecept”.

Mindig is voltak olyan összetételű családok, amelyekben egyedülállók (özvegy, elvált szülők; még nem házas, de már felnőtt utódok; stb.) is éltek, mégis szükséges, hogy figyelmünket tudatosan rájuk irányítsuk. Ők nem feltétlen külön elbánást várnak, de speciális helyzetükből fakadóan környezetüknek föl kell ismerni a tőlük kapott – olykor hangtalan – jelzéseket.

Génjeink, habitusunk, többnyire nevünk is életre szól, dehogy éneklésünk is? Egy kelet-afrikai törzsnél akkortól számolják a gyermek születésnapját, amikor az anyja először gondol rá. A fiatal nő elhatározza, hogy gyermeket szeretne szülni, és erre lelkében is felkészül. Magába mélyed és befelé hallgatózik, míg meg nem hallja a gyermek dalát. Ha meghallja, elénekli a dalt férjének, és mindenhol, még a hálószobában is ezt dúdolják.

Ha jól emlékszem, akkor 1996-ra érett meg Közösségünk akkori vezetőiben egy pünkösdi konferencia gondolata. Azóta természetessé vált, hogy ha eljön pünkösd másnapja, akkor Budapestre utazik gyülekezeteink tagsága, vagy legalábbis azoknak egy része. A Golgota úti imaház az idén is megfelelő helyszínnek bizonyult azzal együtt, hogy az MR1-Kossuth Rádió élőben közvetítette a délelőtti történéseket.

Új pünkösdi ébredés kezdődött?

Sok európai és amerikai keresztény között is az utóbbi hetek beszédtémája, ami egy Todd Bentley nevéhez fűződő alkalomsorozaton történik Lakelandben, amit Floridai kiáradásnak is neveznek.

Az eddigi 28 Nyári Olimpiai Játékon sok érdekes és tanulságos dolog történt, de mindenről megemlékezni szinte lehetetlen. A mostani és a következő számba több érdekes eseményről olvashatnak mindazok, akik kezükbe veszik az újságot, és a „sportrovatot” is elolvassák.

Gondolkodtam, hogyan is lenne a legjobb megírni ezt a beszámolót. Szakmai szemmel, vagy csak mint átlag zenehallgató, esetleg erős kritikai hangvétellel? Végül úgy döntöttem, egyszerűen leírom azt, amit láttam, ahogyan éreztem és amilyen hatással volt rám.

Nemrégiben a Pünkösdi Teológiai Főiskola megszépült, köszönhetően a fairfax-i Way of Faith (Hit Útja) Assembly of God Gyülekezetének (Virginia USA). A negyvenkét fős csapat május 15-én érkezett Budapestre, hogy hat napon át keményen dolgozzon az épületen. Újrafestették a teljes külső falfelületet, kifestették a tantermeket és az étkezőt, továbbá lambériázták az oktatási szárny földszinti folyosóját, és imakertet létesítettek a főiskola udvarán a hallgatók számára.