Bevezetőmben egy nehezen felfogható bibliai történet mai átültetését osztom meg az Olvasóval. A nevek, a személyek és a történet alapvonalai is egyeznek. Meglepően, talán egy kicsit meghökkentően szól a szeretetről.

Lelkész lesz a csatárból?

Zé Robertot legtöbben az FC Bayern Münchenből ismerik. De lehet, hogy mostani foglalatosságát hamarosan egészen másra cseréli. A SportBild-nek adott nyilatkozata szerint sportkarrierje után lelkészi szolgálatba szeretne állni. „A hitnek egyre nagyobb szerepe lesz a stadionokban” – állítja a hívő focista. Még az sem riasztja vissza, hogy a lelkészi tanulmányokhoz négy évet kell egyetemi padban eltöltenie. „A teológiai tanulmányok valóban betöltenének. Hiszen a vallás nagyon fontos nekem, s boldoggá tesz, ha emberekkel dolgozhatom és segíthetek nekik”. Szülőföldjén, Brazíliában a protestáns egyházak egy része „evangélicos”, karizmatikus irányvételű, s erősen befolyása alatt tartja hazája közvéleményét, akár a politikában, akár a fociban nézünk is körül. A bajor nagycsapatnál való maradását is Isten kezébe tette le: „Ha Isten úgy akarja, maradok, ha nem, megyek.” (reformatus.hu)

Az Úr angyala ezzel a rövid, de meggyőző erejű mondattal fejezi be üzenetét a Mária áldott állapota miatt kételkedő, és talán kétségbe is eső József felé: „Velünk az Isten” (Mt 1,23). Ebbe a bűnös, sok gonoszsággal megterhelt világba a közösségvállalás vágyával érkezett Isten. Pedig jöhetett volna tűzzel, kénkővel, csapásokkal is, hogy megtorolja a teremtés óta véghezvitt bűneinket; azt a sok gyűlöletet, mely városokat, népeket döntött sírba, és a sok káromlást, mely szakadatlanul ömlik mára már a legkisebbekből is. Ő mégis ölelni jött. Ezt megértve sírva fakad az ember, ha elolvassa János evangéliumának első részéből a 11. verset: „Saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt.”

Karácsony a kereszténység egyik legfiatalabb, s egyben egyik legnagyobb ünnepe is, amelyen Jézus születését, testet öltését üljük meg. Az ünnep Rómában keletkezett a 4. században (325 és 335 között). Bevezetésének célja az volt, hogy lezárja a Jézus Krisztussal kapcsolatos vitákat, és az istentisztelet eszközével népszerűsítse a niceai zsinat (325) határozatát, amely szerint Jézus Krisztus Isten is és ember is egy személyben. A választás azért esett december 25-ére, mert ellensúlyozni kívánták az e napon ünnepelt „legyőzhetetlen Nap” pogány ünnepét azáltal, hogy bevezették Krisztusnak, „az üdvösség Napjának” ünnepét. Minden keresztény jó szívvel, örömmel azonosulhat tehát azzal a szándékkal és céllal, hogy karácsonykor az inkarnáció csodájára emlékezünk, és a nap Hősét, Jézust ünnepeljük.

„Amikor feltekintettek senkit nem láttak, csak Jézust egyedül” (Mt 17,8)

Kétéves áhítataim utolsó írására készülök. Elnézést kérek az esetleges ismétlésekért, de szeretném némileg összefoglalni azt, amire ezek közben saját magam is eljutottam. Arról a bibliai értékrendről szerettem volna írni, mely szerintem több, mint amit a pünkösdiek egy része vall és célként tűz ki.

Beszélgetés a Városi házaspárral

Gyermekkorom első élményei közé tartozik, amikor vasárnap reggel egy Zsiguli megállt a házunk előtt, és édesapámmal együtt elindultunk Kecelre. Nem volt autónk, így a keceli lelkipásztorral való autózás különleges élmény volt, magamba szívtam minden kilométerét. Az istentiszteletből csak arra emlékszem, hogy egy kis teremben volt. 1973-74-et írtunk, az orosz Rakéta órák fénykorát. 35 év telt el, más lett az autó, impozáns imaház épült, az órajavító műhelyen ma látványos fényreklám igazítja útba a legismertebb magyar óramárka után érdeklődő idegent. A Városi házaspár meggyőződésből kezdte közös életét Kecelen, az akkoriban még nem sok jóval kecsegtető, szegényes községben. Vállalták a kihívást és talán éppen ezért tudhatnak maguk mögött az átlagosnál nagyobb küzdelmekben, de győzelmekben is gazdagabb éveket.

Kedves …!

Áldott, békés karácsonyt, és egészségben gazdag, boldog új évet kíván sok szeretettel… Ugye ismerősek ezek a szavak?! Képeslapon, szóban, e-mailben írjuk, mondjuk szeretteinknek, rokonainknak, ismerőseinknek, és kapjuk viszont. Évről évre így történik, mert így szokás, így láttuk szüleinktől, és ezt látják tőlünk gyermekeink is.

Durkó Sándor László riportja Mészáros Kálmánnal, a Magyarországi Baptista Egyház elnökével

Mészáros Kálmánnal több évtizedes barátság köt össze. Bár ez nagy kiváltság, de nem vagyok ezzel egyedül, hisz sok barátja van. Ez a vezetőkre nem szokott nagyon jellemző lenni, némelyek beülnek elefántcsont székükbe, és ott tündökölnek. No ez Kálmánra a legnagyobb rosszindulattal sem mondható. Mindenkire igyekszik időt szakítani, ajtaja nyitva áll. Mi a titka? Erre kerestem a választ.

Már közel nyolc esztendeje annak, hogy a 401-es számú többsávos autópályán a kanadai Torontó és az Egyesült Államok között a hét öt napján egy jól karbantartott, fényesen csillogó kamion járja az utat. E kamiont az teszi különlegessé, hogy a magas szélterelőjén egy csillogó, sötétben pedig kivilágított kereszt látható. Ez különbözteti meg minden más hasonló járműtől.

Áldás és szerencse! Ezzel a köszöntéssel nyugtázzák Izraelben a gyémánt üzletet. Merthogy az izraeli kereskedők mindenben benne vannak ami üzlet, még a gyémánt üzletben is. Persze az arab „unokatestvéreknek” sem kell egy kis üzleti érzékért a szomszédba menniük. Ezt a közelmúltban, Izraelben járva saját bőrünkön tapasztaltuk.

Lelkipásztorok véleménye a hálaadó istentiszteletekről

1. Különböző okok miatt több gyülekezetben már nem tartanak hálaadó napot. Mi a magyarázata annak, hogy a ti álláspontotok ennek épp ellenkezője?

(Németi Zsolt) A 10 leprás története éppen arra tanít bennünket, hogy a dolgok nem véletlenül változnak meg, hanem minden Isten kezében van és minden az Ő tudtával történik. Oly sok mindent ünneplünk egy évben: államalapítást, háborúban elesett névtelen hősöket, születésnapokat és házassági évfordulókat, miért éppen Isten gondviselését hagynánk ki a sorból? Ünnepeljük Őt: HÁLAADÁSSAL!

Előre! Ez volt gyermekkoromban az úttörők köszöntése. Életünk, üzletünk, társadalmunk bármilyen helyzetben legyen is, ha bárkit megkérdezünk, azt mondja, „Nem az számít, hogy honnan jöttél, hanem az, hogy merre tartasz”. Tehát nincs más hátra, mint előre. Pénzügyi válság ide, gazdasági válság oda, senki nem tud jobb tanácsot, minthogy előre. Bár nem tudja senki előre, mit hoz a jövő, mint ahogy azt sem, hogy pont most, és pont itt mit hozott, az viszont biztos, hogy nem állhatunk meg sebeinket nyalogatni, hanem tovább kell menni. Előre!

Az első olimpiai játékok óta sok víz lefolyt a Dunán, és a sportversenyekre rá sem ismerne egyetlen görög bölcs sem. A következőkben néhány érdekességet olvashatunk az olimpiák eseményeiből.

Egyszerű, ugyanakkor figyelemfelkeltő cím, főleg, ha egy konferencia jelszava. Már jó pár nappal az indulás előtt azon gondolkodtam, hogy vajon mit takarhat ez: Hazavárunk?

Volt idő, amikor óriási jelentőséget tulajdonítottam annak a pár percnek, amikor az óévből az újba lépünk. A teljes karácsonyi szünet a szilveszterre való felkészülésről szólt. Jelenetet próbáltunk, játékokat találatunk ki, azon gondolkodtunk, hogyan töltsük el az év utolsó és az újév első óráit. Hajnalig együtt voltunk, játszottunk… „Elnök indít, elnök-egyes, egyes-jegyző, jegyző…” Óóó… Tizenévesek! Activity-korszak! Tudjátok még miről beszélek?

Pedagógiai pszichológia keresztény szemmel

Ezzel a címmel rendezett nyílt szemináriumot a PTF a hitoktatói szakirány hallgatói számára 2008. november 7-8-án, de a kurzuson bárki részt vehettett, aki érdeklődött a téma iránt.