„Ti azért legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes.” (Mt 5,48)

Perfekcionizmus az, amikor a tökéletesség eszményképpé válik. A perfekcionista olyan világban akar élni, ahol nincs bűn; olyan házastársat keres, akinek nincsenek gyengeségei, csak azt a főnököt tiszteli, akinek nincsenek hibái, valamint olyan közösség utáni hajszában éli le az életét, amelyben hozzá hasonló emberek vannak.

Csak idén 153 új gyülekezetet plántáltak

A CMN Gyülekezetplántáló Szolgálat jelentése szerint az Egyesült Államokban 16, az Assemblies of God által támogatott gyülekezet jött létre. Ezeknek a gyülekezeteknek a látogatottsága 48 és 475 fő között mozog; átlagban 156-an vesznek részt az összejöveteleken. Az új gyülekezetek anyagi támogatásban részesülnek, melyet a későbbiek folyamán (amikor a gyülekezet kellőképp megerősödött) teljes egészében visszafizetnek, hogy az így befolyt összegből újabb gyülekezetek plántálását lehessen megalapozni. Az idei esztendőben szeptember elsejéig az AoG 153 új gyülekezetet plántált. 2002 és 2005 között az újonnan plántált gyülekezetek átlagos látogatottsága az első év végén 51 fő volt. „Nagyon bíztató, hogy jelenleg a látogatottság lényegesen magasabb, mint évekkel korábban” – mondta Stive Pike, a plántálási munka irányítója. (ag.org)

Gondoljunk egy első osztályos kisdiákra, aki nagy gonddal és igyekezettel elkészíti a tőle telhető legjobb rajzot, ám a szigorú tanár úr fölé magasodva kiszakítja azt a kezéből és apró darabokra tépi.¹ Az ember szíve összeszorul az ilyen történet hallatán, és a szereplők ismerete nélkül rögtön elítéljük a szigorú tanárt és az ismeretlen diák pártjára állunk. Miért? Mert igazságtalan ez a magatartás, mert senkivel nem lehet így bánni – érvelünk. Pedig lehet. Mert azonosítsuk csak be a történet szereplőit: a kisdiák maga az ember, a szigorú tanár pedig a halál, aki korra, nemre, vallási és egyéb hovatartozásra nem tekintve évezredek óta lerombolja azt, amit mi nagy üggyel-bajjal felépítünk. Ennek ismeretében csoda, hogy a mai ember nem szeret, nem akar a halálról beszélni?

(Halál, haldoklás, gyász és vigasztalás)

Az embert mindig is foglalkoztatta az elmúlás kérdése, de az eltelt évezredek során megvalósult tudományos és technikai fejlődés sem tudott minden ember számára megnyugtató választ adni. Sokan kutatják a hosszú élet titkát, de ahogy a földi létünknek van kezdete, úgy elér bennünket a vége is. Keleti filozófiák és vallások hirdetik a reinkarnációt, Isten Igéje viszont azt tanítja: „…elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik”. (Zsid 9,27) A Biblia két emberről tudósít, akik nem kóstolták meg a halált: Énók (1Móz 5,24) és Illés próféta (2Kir 2,11).

Egy nagybeteg testvér látogatásra készülve helyezte szívemre Isten ezt az igét: „Ezért tehát elméteket felkészítve, legyetek józanok és teljes bizonyossággal reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor kaptok”. (1Pt 1,13) Nekünk mindnyájunknak meg kell jelenni az utolsó elszámolásra a mi Urunk előtt, akkor is, ha megérjük a második eljövetelét, és akkor is, ha egyénileg indulunk elé. Ennek az Igének az üzenete az, hogy az elszámolásnál is számíthatunk a kegyelemre. Miként lehetséges ez?

Egy keresztény fiatalasszony magára maradt kislányával, miután férje meghalt. Az anyuka azzal vigasztalta gyermekét, hogy apukája a mennybe ment az Úr Jézushoz. Egyik napon a kislány fültanúja volt, amint anyukája azt mondta a szomszédnak, hogy elveszítette a férjét. A kislány azon az estén azt kérdezte anyjától: „Anyu, ha nincs nálunk valami, de tudjuk, hogy hol van, akkor az elveszett?”. Anyukája természetesen nemleges választ adott, mire a kislány így szólt: „Ne mondd azt apuról, hogy elveszítetted, hiszen tudjuk, hogy a mennyben van!”.

…akiben Isten Lelke lakik

Az Újszövetség alaptanítása, hogy Isten közel jött az emberhez, sőt, bennünk lakik. Talán elméletben ismerjük ezt a tanítást, de a gyakorlat azt mutatja, hogy sokszor figyelmen kívül hagyjuk. Nagyon sok esetben úgy könyörgünk Istenhez, mintha Ő ott fent lenne elérhetetlen magasságban, mi pedig elhagyatva élnénk itt nélküle.

Szakemberek szerint a közeljövő egyik legsikeresebb üzletága a világűr megismertetése lesz az érdeklődőkkel. Jegyek kaphatók az első járatokra, és már sikeresen tesztelték az űrhotelt is.

Saját erőnk nem mindenre elég

Az elmúlt évtizedek során hatalmas előrelépést ért el a tudomány a klónozás területén is. A klónozás segítségével immár lehetőség nyílhat egy balesetben megsérült ember számára donor szervek biztosítására, vagy akár elkerülhetővé válhat a beteg utódok születése. Folytathatnánk a sort hasonló, az emberiség számára áttörő jelentőségű felfedezés, fejlesztés ismertetésével – amelyekkel keresztény emberként természetesen nem feltétlenül tudunk azonosulni –, de egy bizonyosan hiányozna innen: a halál legyőzése. Az ember a halált egymaga nem tudja legyőzni, de még csak kikerülni sem.

Durkó Sándor László riportja Gyaraki Mihálynéval (Durkó Juliannával)

Békési otthonukban beszélgettünk. Túl a hetvenen és egy szívinfarktuson, mosolyogva hetvenkedik. Nagyon sokan szeretik, betegsége idején sokan imádkoztak érte. Férje és testvérei mellett nyolc gyermeke, harminc unokája és négy dédunokája is van. Beszélgetésünk egyik apropója a halál, a gyász, és annak feldolgozása. Aki több testvérét, szüleit, elsőszülött fiát elvesztette már, igazán tudja mi a gyász és azt is, mi a vigasztalás. Talán nincs fájdalmasabb e földön, mintha a szülő temeti el gyermekét.

Isten eredeti szándéka az volt, hogy az ember boldogságban és halhatatlanságban éljen a Paradicsomban. Aztán jött a bűnbeesés, és életbe lépett – ma úgy mondanánk – egy vészhelyzeti terv. Ekkor ezer év lett a limit, melyet némelyek megközelítettek, de senki nem élte túl. Aztán szép lassan csökkent az Isten által biztosított évek száma, és a Zsoltáros korára eljutott a legfeljebb nyolcvan esztendőig. Nézem az interneten, ma hány éves a világ legidősebb embere. Volt, aki 138 évesnek mondta magát, más 124-nek (nekik nem volt születési anyakönyvi kivonatuk). Nemrég halt meg egy 115 éves amerikai hölgy, akit szintén legidősebbnek tituláltak, de ő tudta is bizonyítani.

Kilenc évvel ezelőtt Halloween ünnepe még jó mulatságnak tűnt. Talán azért, mert még nem voltam hivő, vagy mert nem ismertem magát a Halloweent. Később, amikor Észak-Amerikába kerültünk, az ünnepről egyre több dolgot tudtam meg, ráadásul azóta meg is tértem.

A közelmúltban több fórumon is felvetődött a gondolat, hogy foglalkozni kellene a tehetséges keresztény fiatalokkal, akik jártasak a képzőművészet sokszínű világában. Bennem is mély nyomokat hagyott eme gondolat és kezdtem a tettek mezejére lépni, amikor kaptam egy e-mailt egy kedves ismerőstől, Andelic Marijatól (akit mindenki csak Marisként ismer), hogy július 8-i megnyitóval egyhónapos kiállítása kezdődik az Egri Ifjúsági Ház Dió Galériájában.

Bizonyára sokan értesültek arról, hogy az Agapé Pünkösdi Gyülekezet ebben az esztendőben ünnepli fennállása 75. évfordulóját, melynek alkalmából 2009. szeptember 19-én szimpóziumra hívták az érdeklődőket a Teológiai Főiskola épületébe. A szimpózium előadói Simonfalvi Lajos és Nagy-Ajtai Ágnes voltak, kik mozgalmunk XXI. századi kihívásai és lehetőségei mellett a pünkösdi misszió kezdetéről és mai üzenetéről is szóltak. Az ünnepségen a hazai politikai élet néhány magas rangú képviselője mellett jelen volt Szuhánszky Gábor a metodista egyház és az Evangéliumi Aliansz küldötteként, néhány gyülekezetünk lelkipásztora, valamint az erdélyi, a vajdasági, illetve az észak-amerikai magyar pünkösdi gyülekezetek vezetői is. A rendezvény keretein belül került sor a Magyar Evangéliumi-Pünkösdi Világszövetség első közgyűlésére, valamint megalakulásának ünnepélyes bejelentésére.

Közösségünk berkein belül először került sor olyan lelkipásztori szeminárium megrendezésére, ahova külön programokkal a feleségeket is várták. A Hencsén történtek rövid összefoglalására Pintér Imrét és feleségét, Esztert kértük fel, kiknek beszámolója az alábbiakban olvasható.

Szeptember 20-án nagy volt a nyüzsgés az ország legnagyobb vidéki pünkösdi gyülekezetében. Megalakulásának 60. évfordulóját hálaadó nap keretében ünnepelte az EPK Ózdi Gyülekezete.

Lassan szállingóznak be a terembe a fiatalok, páran még a dicsőítő csoporttal próbálnak. Vannak, akik felszabadultan, magabiztos nevetéssel érkeznek, és vannak, akik csendesen, kicsit szégyenlősen ülnek az asztal köré tett székeken. Kapszáné Fábián Hajni sürög-forog a szobában, tányérra teszi a pogácsákat, ropikat és üdvözli a megérkezőket.

Közösségünk internetes rádiója, az Eleven, több mint másfél éve működik napi 24 órában. Mostani írásom célja, hogy tudósítsak arról, mi újság az Eleven háza táján. Ebben az elmúlt másfél évben bizony sok mindent átélt a Rádió és azok a segítőkész emberek, akik részt vállaltak a munkálatokban.