Életünk a változásról szól. Míg évtizedeken keresztül ugyanazt a nevet viseljük, ugyanazokkal a személyiségi jegyekkel rendelkezünk, évek múltán majdnem minden sejtünk kicserélődik. Így van ez gyülekezeteinkkel, de pünkösdi közösségünkkel kapcsolatban is.

91 éves korában elhunyt Oral Roberts gyógyító evangélista

Kaliforniában, Newport Beach-beli otthonában 91 évesen elhunyt Oral Roberts evangélista. A Washington Post szerint Billy Graham, Martin Luther King és Jerry Falwell mellett őt tekintik a legfontosabb egyházi vezetőnek a 20. század második felében. Úgy becsülik, legalább kétmillió emberért imádkozott személyesen, kézrátétellel. Televíziós szolgálatának megkezdése előtt 300-nál is több rádióállomáson prédikált, ezen kívül lelkisegély-szolgálata nyomán 23 millió telefonhívást fogadott, 130-nál is több könyvet írt, és 1963-ban egyetemet alapított az oklahomai Tulsa-ban. Egy esését követően több csonttöréssel szállították kórházba. Az orvosi felügyelet és a kezelések ellenére tüdőgyulladást kapott, mely végül halálát okozta. A Magyarországon is kedvelt prédikátor 2009. december 15-én fejezte be földi szolgálatát. (hetek.hu)

Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek! (Fil 4,4)

Néhány héttel ezelőtt gyakran hallhattuk, olvashattuk az újévi jókívánságokat. Abban, ahogy másnak boldogságot, örömöt kívánunk, benne van saját vágyunk is: szeretnénk többet a boldogságból, örömből magunk is. Nincs ebben semmi rossz, természetes törekvésünk ez, ami összhangban van Isten szándékával, hiszen ő teljes életet szánt az embernek, és ez öröm nélkül elképzelhetetlen.

A történelem során a legkülönbözőbb elképzelések láttak napvilágot Jézus Krisztusról. A középkori festmények ábrázolásai, majd a naív művészek alternatív elképzelései, de a szőke hajú, „árja” Jézus képek is mind egy-egy történelmi helyzet és közhangulat Jézusra kivetítései.

Ó Dániel, Dániel. Hát nem tudtál volna csak egy kicsit elfeledkezni az elveidről? Mindig azok az elvek, meg a hit. Te nem vagy hajlandó azt enni, úgy élni, beszélni, gondolkodni mint a többiek. Te mindig külön utakon jársz. Hát most itt az eredménye. Pedig milyen ígéretes jövő állt előtted! Hosszú élet, vagyon, elismertség, de te arra sem voltál hajlandó, hogy kicsit csendesebben, csukott ablakok mögött imádkozz. Persze ha kikéred a mi véleményünket, akkor egyáltalán nem imádkoztál volna. Vegyél példát rólunk! Mi is szeretjük Istent, de megtanultunk alkalmazkodni. Nem értünk egyet az új törvénnyel, de élni akarunk. Érted? Csak harminc napot kell kibírni ima nélkül. Hát olyan sok az a harminc nap? De hiába is beszélünk neked, most már túl késő. Sajnálunk Dániel, de semmit nem tehetünk érted.

„Már majdnem megvettem a Pozitív gondolkodás előnyei című könyvet, de aztán arra gondoltam: ugyan, mire lenne az jó?” (Ismeretlen)

„Tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek.” (Mt 11,29)

Túl vagyunk az adventi és karácsonyi ünnepeken, és azt gondoljuk, hogy erről már mindent tudunk, teljesen értjük, hogy Isten mit végzett el értünk. Hadd mondjam hálaadással, nem vagyok benne biztos, hogy tudjuk és éljük. A hálaadás azért van, mert ha Isten csak annyit hozott volna el amit most megélünk belőle, akkor a helyzetünk elég kétségbeejtő volna. Meg vagyok győződve, hogy töredékét éljük annak a lehetőségnek, amit Jézus az újjászületésben, és ez által önmagában nekünk biztosított.

Hosszú évek után lelkipásztort kapott Kiskőrös

Cartoletti Norbert riportja Csóka Efraimmal és Mónikával

Kissé elkeveredtem. A SPAR üzletnél balra kellett volna kanyarodnom, de jó hívőként nem tértem le az útról. Mint kiderült, ebben az esetben ez nem volt jó döntés. Telefonos segítség után végül megtaláltam a kiskőrösi imaházat, ahol már várt a lelkipásztor. Legutóbb – ha jól emlékszem – 2003-ban jártam a gyülekezetben. Akkor nem várt a lelkipásztor, ugyanis nem volt. A gyülekezet viszont nagyon szerette volna, hogy legyen, ezért tették, amit ilyenkor tenni kell: imádkoztak, böjtöltek és várták a meghallgattatást. Eközben Erdélyből Magyarországra érkezett egy baptista hátterű fiatalember, hogy gépészmérnöki tanulmányokat folytasson. Belső vívódások és küzdelmek után Csóka Efraim végül otthagyva a mérnöki kart jelentkezett a teológiára, mert hitte, hogy Isten valahol szolgálatba akarja őt állítani.

Nem könnyű a mai információdömpingben eligazodni. Az újságírónak sincs könnyű dolga. Mi az, ami a legjobban foglalkoztatja a ma emberét? Isten, haza, család? Az utcán menve épületeket, utakat, közlekedési eszközöket, plakátokat, embereket nézve bizony elmondható, nem csak az utcán hever a téma, hanem kever is.

Hollywoodi filmekben rajongunk a hihetetlen izgalmakért, a hányattatott sorsokért, a bonyodalmakért, az élet-halálra szóló küzdelmekért és végül a boldog happy endekért. De valljuk be őszintén, a való életben csak és kizárólag a happy endeket szeretjük. De mi történik, ha a rémálom valósággá válik? Ha olyan tragédia kopogtat az ajtónkon, amit legsötétebb óráinkban sem gondoltunk volna. Mit tehet a hívő ember, ha jönnek a gondolatok, hogy hol volt Isten, miért nem mentett meg ettől, miért történhetett meg mindez? Legtöbbünk életében legalább egyszer beköszönt ez a nem szívesen látott időszak. Ilyenkor nehéz bármit is mondani vagy tanácsot adni a bajban levőnek. Az ismert klisékkel pedig jobb, ha nem is próbálkozunk.

Egy bizonyság arról, hogy még ma sem jó szerencsés az ellenünk készült fegyver

Azt gondolom, egy életre emlékezetes marad számunkra a december 6. vasárnap éjjele. Feri bátyám, aki családjával Soltvadkerten lakik, egy nagyon áldott, de fárasztó nap után hazaért a keceli gyülekezetből. Feleségével, Katikával bevitték a házba két alvó gyermeküket, majd Katika a házban maradt, Feri pedig beállt a garázsba az autóval. A garázsajtót becsukta, s ebben a pillanatban a hátsó udvar és a kert sötétje felől futva megjelent egy fekete maszkos emberalak, s már ütött is egy speciális támadó eszközzel.

Béres János beszámolója alapján szerkesztette Cartoletti Norbert

Programunk keretében immár negyedik alkalommal jártunk Kongóban, mely közel 28-szor nagyobb hazánknál. Szolgálatunk elsődlegesen a betegek, a rászorulók felé irányul, akikből van elég. Sajnos minden születendő gyermek egyharmada már fertőzött. A statisztikák szerint 10 gyermekből 6 nem éli meg a 10 éves kort.

Már beköszöntött az afrikai esős időszak. Hosszú kerülő várt ránk, mert a régi út járhatatlanná vált. „Ha iparkodunk, talán még ma eljutunk Kabindába. Csupán 250 km” – mondta Dr. Hardi Richárd Mbuji-Mayi (ejtsd:Buzsemaj) repülőterén.

A hajdúhadházi gyülekezet 2009. november 22-én ünnepelte 80 éves jubileumát. Ezen a napon lelkes dicsőítések, bizonyságtételek és gyermekszolgálatok után mind a délelőtti, majd délutáni speciális roma istentiszteleten Pataky Albert, Közösségünk elnöke lendületesen hirdette Isten igéjét. Délelőtt a misszióparancs további teljesítésére, délután pedig az egymás javára való szolgálatra buzdított. A történelmünk rövid ismertetésével Kiss László presbiter, történelmi képsorozat bemutatóval Pető József teológus szolgált. A város polgármestere, Béres László úr az alkalomhoz illő biblikus hangvételű felszólalásában református krisztushitéről is tanúságot tett. A hálaadó és áldáskérő pásztori imát Chernel András pásztor mondta el az Úrnak.

Izgatottan vágtunk neki a közel 4 órás útnak, hogy találkozhassunk a méhkeréki ifivel és bemutathassuk őket a kedves olvasóknak. Az ifi vezetőit – Bottó Petit és feleségét Szandit – már jól ismertük, hisz osztálytársaink a Pünkösdi Teológiai Főiskolán. Noha az ifivel (vagyis, ahogy ők hívják: Tifivel) még sohasem találkoztunk, mégis olyan érzésünk volt, mint ha már személyesen ismernénk őket, hisz Petitől és Szanditól rengeteget hallottunk róluk.

Beszámoló a székesfehérvári téli ifi napokról

Február 5-7-ig Székesfehérváron, az Evangéliumi Keresztények Gyülekezete adott otthont a három napos téli ifi napoknak, melyet az OIM (Országos Ifjúsági Misszió) szervezett. 370 fiatal érkezett az ország minden részéről. Az első két napban a debreceni Lakatos Péter és csapata vezetett minket Isten dicséretébe. Azt hiszem minden jelenlévő egyetért abban, hogy egy lendületes, fiatalos, hangos és tüzes dicsőítésben lehetett részünk. Vasárnap pedig az Ifjúsági Istentisztelet dicsőítő csapatával énekelhettünk együtt.

(jó)hírek a PTF-ről

A Pünkösdi Teológiai Főiskola az utóbbi évek egyik legjelentősebb mérföldkövéhez érkezett, amikor másoddiplomás képzések indításáról döntött. A folyamat végére az Oktatási Hivatal 2009 decemberében tette a pontot, amikor határozatban rögzítette a pasztorálpszichológiai szakreferens, egyházi kommunikációs szakreferens és hitoktató szakirányú továbbképzések létesítését és indítását.